Mit üzen a gyógyvíz hullámzása az agynak?
Valószínűleg te is ismered azt az érzést, amikor egy gyógyfürdő wellness medencéjében ringatózol a vízen, és pár perc után valahogy minden egy kicsit halkabbnak, lassabbnak, egyszerűbbnek tűnik. Lehet, hogy ilyenkor nem gondolsz semmire, vagy éppen ekkor jutnak eszedbe azok a dolgok, amikre egész héten nem volt időd. És ez nem véletlen - a víz hullámmozgása ugyanis sokkal mélyebben hat ránk, mint azt elsőre gondolnánk.

A tested szó szerint érzékeli, amikor a víz lassan, ritmikusan mozgat. A belső füled egyensúlyért felelős rendszere - ez az, ami például a hintázást vagy a ringatást (kisgyermek korban) is megnyugtatónak találja – ilyenkor működésbe lép, és azt az üzenetet küldi az agynak: biztonságban vagy, nyugodt lehetsz. Ez beindít egy fiziológiai láncreakciót. A szívverésed lassulni kezd, a légzésed mélyebbé válik, az idegrendszered pedig átkapcsol a pörgésről a regenerálódásra. Nem kell hozzá semmilyen különleges technika - elég, ha csak lebegsz a vízben és hagyod, hogy azok a látszólag jelentéktelen hullámok tegyék a dolgukat.
Közben az agyad se marad tétlen. A víz látványa, a hangja, az állandó, mégis kiszámítható mozgása olyan agyhullámokat indít be, amik leginkább relaxáció, sőt meditáció közben jelennek meg. Ilyenkor gyakran aktiválódnak a theta hullámok, amikhez a kreatív gondolkodás, a mélyebb belső figyelem és az igazi feltöltődés köthető.
A lassú vízmozgás ráadásul ritmusba lép a légzéseddel is… És amikor ez a kettő szinkronba kerül, az egész test egyfajta belső harmóniába billen. Olyan ez, mint egy nagyon is konkrét biológiai visszajelzés arra, hogy: „most minden rendben van”.
Szóval nem kell túlgondolni a wellnesst: már azzal rengeteget teszel a jóllétedért, ha csak szimplán élvezed a gyógyvíz hullámzását.
Tegyél így, amikor legközelebb a sárvári fürdőben lazítasz!
További cikkek
Kevesebb zaj, több pihenés – thermal minimalism, a gyógyfürdőzés új iránya
A rendszeres wellness tartósabban fenntartja a jóllétet, mint egy gyorsan elmúló nagy nyaralás
Sokan úgy gondolkodnak a pihenésről, mint valami nagy, ritka eseményről: „Majd nyáron kipihenem magam”, „Karácsonykor végre kikapcsolok.” Ismerős? A probléma ezzel az, hogy az év többi részében...